Címlapját Gara Arnold rajzolta, illusztrálta Vértes Marcell, a könyvdíszeket Gróf József készítette.700 példányban készült.
Ez a 149. sz. pld.
---------------------
Színi Gyula: Keleti Arthur

A művészet egyes ágai bizonyára nincsenek egymástól oly élesen elhatárolva, mint ahogy általában hiszik. Irodalom, zene, képzőművészet úgy összefüggnek egymással, mint a közlekedő csövek. Innen van aztán, hogy könnyen történik eltolódás egyik területről a másikra. Ki ne tudna zenészt, akiben a festői elem dominál? Maga a líra nem olyan irodalom-e, amelyben a zenei elem uralkodik? Ki nem látott még festőt, aki szimfóniákat komponál? Végeredményben a művészet ágainak elkülönzése csak durva, külsőleges osztályozás, amelynek alapja az eszköz - betű, szín, vonal, hangjegy - amivel a művész dolgozik.

Keleti Arthur - kiről ez az írás szól - példája az olyan írónak, akiben a festői elem mindenekfelett való. Az írótollát az ecsettől, amivel középkori miniaturisták "illuminálták" az áhítatos betűkkel teleírt régi pergamenteket, alig válassza el valami. Ő maga is érzi ezt és előszeretettel "kámzsás festő"-nek nevezi magát írásaiban. Ezt többnek érezzük, mint hasonlatot. Talán lényege ennek az írónak. Ugyanaz a szelíd derű és enyhe gúny, amely a középkor kedves és csendes illuminátoraiból árad, van meg Keleti Arthurban. Bánatos lemondással és aszkétai egyszerűséggel való elvonulás a földi tülekedéstől, amelyet szándékosan valami színes fátyolon át néznek, elmerengő stilizálásra teszik őket hajlamossá, mint Keleti Arthurt is. Szárnyaló, bátor gondolataikat megsebezte az élet, nagy alkotásaik lázából szelíd, kedves pepecselés lett, de néha egy cikornyába belesírják minden keserűségüket vagy belekacagják minden humorukat.

A könyv, amely előttem fekszik, beszédes dokumentuma mindennek, amit mondtam. Középkori stilizált betűkkel van írva a címlapja: "Az Boldogtalan Raymondo És Az Szerentsés Bertrandus Lovagoknak Hiteles Szerelmes Története 7 Képben." Igaz, hogy e verses, groteszk játék naivitása szándékos és bábjátékszerűen egyszerű fordulatai nem azoké, akik a naiv bábjátékokat csinálják, hanem azoké, akik nézik -, mégis ebben a szándékos és primitív stílusban van önkénytelenség is. Keleti Arthur már évek óta mindig és ösztönszerűen visszatér ehhez a középkori illuminátori stilizáltsághoz. "Nem adhatok mást, mint mi lényegem." Megható csökönyösség, szinte hit van már ebben. Nem csoda, hogy azok, akik mindenáron katolikus írókat keresnek, néha lámpájukkal rátévedtek Keleti Arthur műveire, de aztán - apage salanas! - sietve otthagyták tévedésüket.

Keleti Arthur szereti a középkort, amelyet Olaszország ódon dómjai és palazzoi közt ismert meg. Ha festő volna és valahol nyugati kultúrában élne, a középkori barátok életét festené ájtatosan stilizált, groteszkül humoros képekben. Épp az a groteszkség az, amit a hivatalos egyházi költészet nem tűr meg. Holott ez a groteszkség, ez a hamiskásan kacsingató derű adja meg Keleti Arthur költészetének savát, borsát. Melynek kitűnő példája a Raymondo és Bertrandus groteszk szerelmi története.

Ha meg kellene mondanom, hogy mi fogott meg ebben a könyvben, nagy zavarban volnék. Primitív versei, párbeszédei mintha kissé erőtlenek vagy erőltetettek volnának, ebben a megfogalmazott és megstilizált instrukcióiban ötlet, humor csillog. Néha úgy rémlett, hogy a szerző tréfál velem, az olvasóval: a nagy, hangzatos párbeszédekben szándékosan a semmit, a sablont nyújtja, hogy aztán igazi szándékát egy utasításban árulja el, holott az utasítás csak a némajáték fontosabb eleme. Mindegy. A szerző eléri célját: groteszk írásából finoman stilizált művészi hangulat árad. Az ember nem szavakban, hanem képekben látja maga előtt az egész darabot.

A könyv a mai sanyarú időkhöz képest igen finom és ízléses kiadásban, számozott bibliophil példányokban jelent meg. Címlapját Gara Arnold rajzolta ötletesen stilizált betűkkel.

A groteszk játék hét képéhez Vértes Marcel rajzolt hét, középkori illusztrációt utánzó groteszk rajzot, ami külön művészi szenzációja ennek a könyvnek.

Ezzel a művel egyidejűleg a szerzőnek egy sajtó alatt lévő munkáját is elolvastam. Ennek címe: "Pax Vobiscum, avagy egy költő pásztorlevele a nyájas olvasókhoz, amelyben inti, tanítja, megfeddi őket s végül is megbékül vélük." Ez a költői levél, amelyben Padovának és Padován keresztül kis középkori eredetű olasz városoknak hangulatos képét festi, Keleti Arthurnak lírai vallomása. Szépségszeretet és emberszeretet a két vezérlő csillaga ennek a költőnek, akiben sok a modern szkepszis és pesszimizmus. Levele azokhoz van írva, akiket sohasem hatott meg egy régi olasz város álmatlansága, akik az élet hangos tülekedésében rá sem érnek megállni csöndes, áhítatos szépségek mellett, amik a kámzsás festők számára az élet egyetlen értelmét jelentik.
Nyugat.1921.